Ahol megáll az idő... (Szoták Orsolya riportja)

Anonymous, p, 02/24/2012 - 14:46
Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

Fehér novemberi reggelre ébredt Sárospatak a Zempléni hegyek ölelésében. A zúzmarás fák hosszú sora hófehér csipkefátyolként vonta be a város utcáit és legendás iskolakertjét, varázslatos hangulatba visszaröpítve a járókelőket.

1531-et írunk, amikor Perényi Péter koronaőr birtokai központját Sárospatakra áthelyezve megalapítja a majdani gimnáziumot, mely a térségben a protestantizmus oszlopává válik. Az iskola élete a bentlakásos diákautonómiára épült, mely komplex gazdasági, igazgatási és fegyelmi szervezettel kapcsolódott össze. A Perényiek kora után sem maradt magára az intézmény. Nemes hagyományként a protestáns főurak patronálták az intézményt. A Dobó-család majd harminc éven át támogatta az iskolát, mely ekkorra már az ország egyik jelentős művelődési központjává nőtte ki magát. Ez a tradíció folytatódott a XVII. században is. Ebben az időben I. Rákóczi György fejedelem és felesége, Lorántffy Zsuzsanna az iskola pártfogói. Az országnyi birtokuk igazgatásához, az áhított politikai vezetőszerep betöltéséhez szükségük volt a saját iskolájukban kiműveltek sokaságára. Így szívükön is viselték diákjaik sorsát. A fejedelmi pár több növendéket taníttatott német és angol akadémiákon. Tehetséges, de nehézsorsú fiatalok számára anyagi támogatást nyújtottak, megvetve ezzel a később intézményessé váló tehetségkutatás alapjait, a szellemi telepítés kezdeteit. Meghívásukra érkezett Patakra Tolnai Dali János, a Hollandiát és Angliát is megjárt kiváló tanító, aki az újszerű puritanizmus elveit hangoztatta. Lorántffy Zsuzsanna invitálására a magyar apától származó, világjárta Comenius is igent mondott. Sárospatakot az ő neve tette az európai nevelés történetében ismertté. Az ellenreformáció idején betelepült jezsuiták azonban nem kímélték a várost és az iskolát sem. A Gimnázium kénytelen volt Erdélybe menekülni, azonban az idegen környezetben és diákközösségben is sikerült megőrizniük a „sárospataki létet”. A Rákóczi-szabadságharc idején is vár, egyfajta védőbástya maradt az intézmény. A szatmári béke megkötésével eltűnik egy korszak, lezárul a fejedelmi pártfogók időszaka. A korábbi növendékek azonban újra visszatértek Patakra. Ugyanúgy érezték Patak szavakba nem önthető, lényéből fakadó bűvös vonzását, hallották hangtalan hívószavát, ahogy a ma embere sem tud meghatottság nélkül újra és újra, sosem betelve a városba látogatni. A vidék kis, - közép és főnemességének bőkezűsége, családi alapítványok segítették a XVIII. század folyamán a megtorpant fejlődés újraindítását. Ennek köszönhetően bővült az iskola vonzáskörzete, nőtt lakóinak száma.

A XX. század hajnalán és ma is bőrünkön érezzük Trianon tragédiáját, mely a Gimnázium életébe is begyűrűzött, hiszen az új határok jelentősen csökkentették megtartóerejét. Mégis, meg nem hazudtolva a pataki szellemiséget és szívósságot, 1931-ben, a gazdasági világválság közepén, Klebelsberg Kúnó kultuszminiszter új távlatokat nyit az iskola történetében. Az iskola-alapítás négyszáz éves évfordulójára elkészült az első modern internátus, angol tannyelvű tagozata több évszázados angol hagyományra épült, melyet hibátlanul közvetítettek az angol születésű tanárok. Az iskola megpróbáltatásai azonban még nem értek véget. Hátra volt még a második világháború. Befejeztével azonban újult erővel kezdődött el (ismét) az újjáépítés. A British Council továbbra is küldött angol születésű tanárokat. Továbbképzéseket szerveztek, újra zajlott a megszokott élet. Majd 1952-ben állami kézbe került a nagymúltú intézmény, melyet csupán 1990-ben kapott vissza a református egyház. Ahogy az ódon falépcsőkön sétál az ember, érzi mindezt, a sok évszázados történelmet, az egykori diákok jelenlévő szellemiségét. Látni véljük, ahogy Képes Géza diákjaival sétál az iskolakertben. Érezzük a fejedelemasszony szomorúságát a hajdani diákcsínyek miatt, vagy épp az ifjú Móricz Zsigmond haragját a rossz jegyekért, melyekre mégis úgy emlékezett vissza, hogy a lelki idők ébredésének ideje volt az életében. Halljuk Pécsi Sándor búcsúszavait, aki azt vallotta, hogy Pataktól csak elköszönni lehet, elszakadni nem. Hatalmába kerít az érzület, mely egykor e falak között Tompa Mihály és Kossuth Lajos lelkét is áthatotta. És még sorolhatnánk az ismertebbnél ismertebb pataki diákok névsorát, de szavunkba harangoznak. Ugyanis itt még mindig a pedellus kongatja a lépcsőforduló kis harangját, jelezve, hogy kezdődik a nap. Akárcsak 400 évvel korábbi elődje. „Itt ez hagyomány.”- magyarázza kalauzom nemes egyszerűséggel. És hogy miben rejlik Patak megfoghatatlan varázsereje? Talán éppen ebben. A hagyományőrzésben, a tradíciók jelenlétében az élet minden területén. A távolság lehet a titok nyitja, hiszen Sárospatak körülbelül 260 km-re fekszik Budapesttől. És ez a táv, hol előny, hol hátrány. Hátrány az ügyek intézésénél, vagy utazásnál. De ugyanakkor előny is. Hiszen éppen ez a távolság nyújt egyfajta védelmet a modernkor nem annyira emberbarát vívmányaival, nézeteivel szemben. Bartók Béla azért küldte a fiát a II. világháború idején Sárospatakra, mert oly messze a fővárostól, úgy vélte, megfelelő óvóhelyet biztosít számára. Már nincsenek ehhez hasonló kiélezett kényszerhelyzetek, mégis minden itt élő érzi a hely szinergiáját. Azt a szinergiát, mely az értelmes hit és a cselekvő erkölcs szintézise. Ehhez, pedig a távoli Hegyalja, Zemplén vidéke biztosít kimeríthetetlen táptalajt és zavartalanságot. Visszaemlékezésekből, elmesélt történetekből körvonalazódik ki, hogy egykor azért választották oly sokan Sárospatakot, mert itt nem lehet mást csinálni, csak tanulni. Tanulni egy olyan szellemi légkörben, mely alapvető értékeket ad tovább diákjainak. Azokat az esszenciákat, melyek a magyar nép történetében évszázadokon át az első helyet foglalták el. Hit, hazaszeretet, hagyománytisztelet- a kulcsszavak Patak és a Gimnázium értékrendjében. Lőrincz Szabolcs, egykori pataki diák, jelenleg a Magyar Református Egyház Zsinati Hivatalának gazdasági és pénzügyi osztályvezetője és nem mellesleg a Református Kollégium Alapítványának egyik meghatározó tagja úgy fogalmazott, hogy éppen a puritán körülmények tették lehetővé minden időben, hogy a diákok a valóban lényegi kapcsolatokra koncentráljanak. És hogy mi táplálja ezt? A már említett földrajzi elzártság, és az ehhez speciálisan hozzáadott értékek. Egy gimnázium sem attól értékes, hogy milyen tantárgyat hogyan tanítanak meg, hanem, hogy mennyire tud az életre nevelni, az életben való sikeres helytállásra. És ez az, amiben Patak mindig is nagyon erős volt. A másik dolog, amiben ez a város, ez az iskola szerinte is különleges, az összetartozás, és összetartozásra való igényben. Ezt is a múlttól örökölték, hiszen az internátusi lét lényege, hogy a diákok együtt is élnek. Nemcsak a tanárok tanítják őket, hanem ők maguk is egymást. Ennek egy egészen kifejlett, „modern változata” az elindult mentorprogram. A programot patronáló Dr. Nezáczkiné Tótin Erika elmondta, hogy céljuk egy életen átívelő támogatás megvalósítása. Jelenleg a felsőoktatásban már jártas diákok segítenek bármiben, adnak útbaigazítást és jó tanácsokat a gimnázium falai közül kikerült, újdonsült egyetemistáknak, főiskolásoknak. A végső cél azonban, hogy a program akár egy ember életét is végigkísérje. „A pataki diákélet mindig is egy nagyon erős és szervezett diáktársadalomra épült.”- mondta Lőrincz Szabolcs. De, mint figyelmeztetett, nem szabad az öntömjénezés állapotába esni, hiszen a kritikus szemlélet is pataki sajátosság, melyet a Gimnázium újdonságokra nyitott szellemisége biztosít. Ennek ismérve, hogy helyén tudja kezelni a dolgokat, és lehetőségeket ad arra, hogy a diákok meglássák mindazt, amit Patakon nem tudtak elérni, és hogy ennek érdekében hova kell továbbfejlődniük. A mentorprogram egy lépés az ajtó felé, mely megmutatja, hogy milyen dolgok zajlanak a világban, milyen perspektívák léteznek még. Az öregdiák társadalom a mentorprogramban ehhez nyújt segítő kezet. Patak, a Gimnázium egy kapu a világra, amin, ha kimegy valaki, meglátja, hogy mi minden nem fért a pataki magyar református keretek közé. A református egyház nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne jelöljön ki egy értékpályát a fiatalok számára. Patak egy út, egy útmutatás a hit és az innovatív szemlélet tükrében. Hiszen ahhoz, hogy valaki Patakra menjen tanulni hitbeli meggyőződés szükséges, enélkül nem működik. Ugyanakkor nem sajátítható ki és zárható dogmatikai keretek közé ez a szó és a mögötte meghúzódó értékrend. A hit a szürke hétköznapokban gyakran nem nagybetűkkel van jelen. Abban kell keresni, hogy a református egyház tanításai között ott szerepel a felelősségvállalás egymásért, a mások megsegítése, akár egy mentorprogramban testet öltve. Mert, Lőrincz Szabolcs szavaival élve, a hit emberek nélkül nem vezet célra.

Mindez együtt alkotja Patak különlegességét, a világ zajától távol eső hegyek zártsága, egyszerűsége, a hit erejével megnyilvánuló közösségformálás. Olyan valódi és minőségi közösségteremtés, mely a ma viszontagságai között igazi kincs. Ez az összetartozás érzés, mely kezdettől fogva egyedit tudott teremteni, Patak unikuma. Mindez hozzájárult ahhoz a pataki hitvalláshoz az ország peremén, hogy mindig a tavasz elé kell menni. Mindig újat kell mutatni a világnak. Összetartozásban és segítségnyújtásban, emberségben, közösségben, oktatásban és hitben. És minél nagyobb ellenerők támadnak, annál nagyobb intenzitással, minden időben. Mert van egy távoli országsarokban egy távoli kisváros, ahol megállt az idő, emberi, lelki tisztaságban, küzdésben és tenni akarásban.

Szoták Orsolya