A webhelyen telepített reklámszemétszűrő nem elérhető. A megadott működési szabályoknak megfelelően a probléma elhárításáig nem lehetséges új tartalmat beküldeni. Érdemes a beküldést pár perc múlva ismét megpróbálni.

Kun József jegyzete

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mailbenPDF változat

A Sárospataki Református Kollégium Alapítvány Kuratóriumának ama kérdésére, hogy mi az, amit a pataki kollégium által képviselt értékrendszerből fontosnak, támogatandónak tartok, válaszképpen a következőket ismertetem:

Nagyenyedi öregdiák minőségemben egy református diákalapítványt hoztam létre „Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Alapítvány” néven, amely néhai Béres Ferenc pataki alapítványának egy oldalalapítványa, annak keretén belül működő célalapítvány. Első kikötésem az volt vele, hogy a sárospataki és a nagyenyedi Kollégiumok testvériskolák legyenek.

Nyilvánvaló, hogy a két ősi Kollégium értékrendszere szellemiségüket, erkölcsi alapjukat, magyar és református elkötelezettségüket, tehát céljukat tekintve mindenben megegyezik (Istent, a nemzetet és a családot szolgálja), néhány kérdés fontosságára azonban felhívnám a figyelmeket:


Csodálatosnak tartom, hogy a Krisztus tanításait tartalmazó újszövetségünk lényege egyetlen szóval, a szeretettel is kifejezhető, mert ebben minden benne foglaltatik: az Atyához, a Fiúhoz, a felebarátainkhoz és embertársainkhoz fűződő mindenkori viszonyulásunk. A mai világban, a soha nem tapasztalt züllöttségi és gyűlölködési időkben a mi Kollégiumainknak mindenekelőtt ennek a szeretetnek a jelenlétét kell tükrözniük naponként és minden elképzelhető alkalomkor. Az a meggyőződésem, hogy a mohácsi vész óta a mi népünk sohasem volt olyan veszedelemnek kitéve, mint napjainkban, mivelhogy a globalizmus felmérhetetlen átka mellett önpusztításunk borzalmaival is szembe kell néznünk. Talán először tapasztalható történelmünkben, hogy nincs öntudatos értelmiségünk, és ezért félművelt népünk is olyan nehezen kezelhető, mint még sohasem. (Még a pedagógusaink jelentős százaléka is az ateistákra és az imperialista hatalmasságokra szavazott. ) Nincs érzelmi életük az embereknek, hiszen istenük a pénz, az autó és a televízió. Az ismeretátadás. A tudományos oktatás (bár mindenkor nélkülözhetetlen volt) ma önmagában nem elég, sőt veszélyes is lehet, hiszen ma már annyi mindent tudunk, hogy akár a teremtett világ elpusztítására is képesek vagyunk. Minden erőnkkel az érzelmek nemesítésére kell törekednünk iskoláinkban. Csak így juthatunk el minden szépnek és jónak a befogadásához, egyben a krisztusi szeretet gyakorlásához. Sok-sok képességgel megáldott népünk évezredes átka az összeférhetetlenségünk. Ha nem szabadulunk meg tőle, ha nem szeretjük egymást, beteljesül rajtunk Herder jóslata. (Istenünk segíts, hogy ne következzék be!) Tudom, hogy a Kollégiumaink által képviselt értékrendszerről semmi újat nem mondtam. De tegyük szívünkre a kezünket: hogy állunk a gyakorlatban az érintett kérdésekkel? Mi, pedagógusok, egyházi emberek, magyar értelmiségiek és iskolásaink.

Eddig megjelent 14 kisebb-nagyobb könyvem és tanulmányom az itt vázolt szellemiséget tükrözi, s a diákalapítványom célja is ez: szeretetben összefogva erősítsük egymást anyaországi és határon túli magyarok. Mi, reformátusok, történelmünk folyamán sok szép példát mutattunk ezen a téren. Szülőföldem, a mócvidéki szórványmagyarság tíz Árpád-kori településének egyetlen mentsvára és reménysége a református egyház volt és maradt. Megírtam ennek a vidéknek a történelmét, összegyűjtöttem a folklóranyagát, és több mint 200 példányban térítésmentesen az emberek kezébe adtam. Távol áll tőlem, hogy saját érdemeimet fitogtassam – hiszen csak azt tettem, ami pedagógusi minőségemben kötelességem volt -, de nyomatékosan hangsúlyozom: a Kollégiumaink által vallott értékrendszerünk csak annyit ér, amennyit a megvalósításainkkal igazolni tudunk belőle, a többi csak beszéd.

Nem ártana, ha időnként egy-egy fakultatív dolgozattal számon kérnénk tanítványainktól: mit tettem (vagy tehetek) református egyházunk és magyar népünk felemelkedése, boldogulása érdekében?

Biztos vagyok benne, hogy Kollégiumaink mindent megtesznek nehéz időszakunkban is nemes céljaik minél eredményesebb megvalósításáért.

Végső értékelésként: egyházi iskoláink, így a pataki Kollégium nevelési tevékenységében is a legnagyobb jelentőséget abban látom, hogy a teljes ember kialakítására törekszik, tehát a testi és a szellemi fejlesztés mellett az istenhit elfogadására és gyakorlására is segítséget ad, ami a mai világban mindennél fontosabb.

Tévednek egyes kívül állók, akik azt hiszik, hogy ősi Kollégiumaink amolyan begyepesedett, komor intézmények, ahol nevetni sem szabad. Ellenkezőleg: összegyűjtött anekdotáink és kollégiumi színjátszásunk is azt bizonyítják, hogy egyházi iskoláinkban mindig helye volt az egészséges és üdítő kacagásnak is. Természetesen a maga helyén és módján, épp az itteni nevelés által garantált ízléses és intelligens formában. Fontos, hogy tanítványaink szülei ezt tudják. 52 évi pedagógusi tapasztalásom folytán nyugodtan kijelentem: „igaz” szívből kacagni csak olyan iskolában lehet, ahol fegyelem is van.

A pataki Kollégium értékrendjében minden benne van, ami egy értékesebb új nemzedék kineveléséhez feltétlenül szükséges.

 

Miskolc, 2002. június 18.

 

Kun József